A szerda délutáni picuravatót 17 órától az iskola díszteremben tartották meg, a színpadra lépő ötödikesek, és az őket búcsúztató hatodikosok szülei, családtagjai társaságában.
Az egybegyűlteket Varga Szilárd iskolalelkész köszöntötte, a Prédiákátor könyvének 11. részének 9-10. verseivel. „Örvendezz ifjú míg fiatal vagy… mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó” – hangzott el az igeversekből a felszólítás. A rövid igei köszöntő során a lelkipásztor arra buzdította a diákokat, éljék meg fiatalságukat, de azt is tartsák szem előtt, hogy minden kimondott szónak, minden cselekedetnek megvan a maga következménye.
Az iskolalelkész köszöntő szavai után Póti Eduárd iskolaigazgató szólt a jelenlévőkhöz. Elmondta beszédére készülve sok mindent olvasott a gyermekkorról, kik börtönhöz, mások szabadsághoz hasonlították ezt az időszakot, de senki sem beszélt arról, hogy mennyire hangos is tud lenni a gyerekkor. De ez egy jó dolog, hiszen jelzi azt, hogy a gyermekkor él. „Gyermekeink élnek, és hogy ezt itt a Református Gimnáziumban tehetik, aminek mi is tanúi lehetünk, szerintem egy csodálatos dolog” – fogalmazott az iskolaigazgató, aki jó szórakozást, és kellemes időtöltést kívánt minden résztvevőnek a délután hátralevő részére.
A köszöntőbeszédek után Rédai Gabriella, az ötödikesek osztályfőnöke vette át a szót, majd színpadra invitálta osztályát, akik Móra Ferenc, Kincskereső kisködmön című ifjúsági regényéből adták elő Bicebóca jelenetét, melyben az egymás elfogadásának fontosságára mutattak rá a diákok.
A kedves darab után a hatodikosok léptek színpadra, Apjok Kun Noémi osztályfőnök gyermekei egy frappáns előadás során mutatták be a diák, a szülő és a tanár „nehéz” életét.
A humoros darabot nagy tapssal jutalmazta a közönség.
A két színdarabot a picuravatók mindenkori kötelező mozzanata, az avatási ceremónia követte, a hatodikosok, egy karddal, refis gimnazista diákká avatták az ötödikes diákokat.
Az előadások során közreműködött Higyed Gyöngyi zenetanár, a diákok felkészülésében segédkezett Lovász Erzsébet magyartanár.